Temetés

Ne felejtsük el a fájdalmunkban, hogy keresztények vagyunk, ezért a gyászunk is keresztény! Nyilván hitünk legnagyobb próbatételi közé tartozik, hogy el tudjuk előre engedni az örökkévalóságba, akit szeretünk, akitől éppen végső búcsút veszünk...   

temetesre-1„Halál, mily keserű dolog rád gondolni, az embernek, aki nyugton ül házában, gondtalanul él, mindenben szerencsés, s még elég erős ahhoz, hogy egyedül egyék. Halál, milyen jó, hogy elküldenek ahhoz, aki szerencsétlen, s fogytán az ereje, az elaggott őszhöz, kit gondok gyötörnek, aki zsörtölődik, s már nincsen türelme. Ne ijedj meg, amikor „állj!”-t kiált a halál, ez minden elődödnek s utódodnak vége. Úr adta sorsa ez minden élőnek, miért ócsárolnád a Magasságbeli végzését, hogy ezer év vagy száz, vagy talán csak tíz? Nincs az alvilágban panasz az életért.” (Sírák Fiának könyve 41,1-4) 

 

Gyászhír esetén hogyan kell rendezni egy temetést a Plébánián római katolikus módra?

    Nem szabad nem sírni, hiszen a könnyeink is a szeretetünket fejezik ki szívünk fájdalmában. Át kell élnünk az elengedést, hogy már nem tudunk semmit sem mondani elhunyt szerettünknek. Imádságban kérni a lelki erőt Istentől a gyászunk elfogadásához és vigasztalást, hogy még mindig szerethetjük elhunyt Testvérünk lelkét és tehetünk annak szépségéért továbbra is. „Legyen könnyű neki, a föld!” – szokták mondani. De fontosabb, hogy az Ég is könnyű legyen neki Odaát! Most ezért tehetünk Katolikus Keresztény mivoltunkban.  

1. Felvenni a Plébániával a kapcsolatot telefonon (ez egyszerűbb) vagy személyesen (de erre úgy is sor kerül a hívatalban). Mielőbb azért, hogy ki tudjuk harangozni az elhunytat.