Egy 205 éves zarándoklat...

A remény évében a Sajtgyári Barthodeiszky kereszt/ azaz Piéta (fájdalmas anya) felújítása a sarokkal együtt megvalósulhat a tervek szerint, amit a Család 1820-ban emelt fogadalomból. A helyén marad, nyílván plébániai tulajdon, plébánia területen, az Önkormányzat által pedig helyi védettséget élvez. A Sajtgyár pedig támogatja a környezetének megszépülését. Közösen dolgozunk az ügyön.

Aztán támad a 205 éves zarándoklat gondolata. Meg hogy kicsit jobban ismerjük meg Répcelakot is. Mivelhogy hivatalosan nem volt ilyen oda nagyon szervezve. Így szép ídőben a végzős hittanosokkal sikerült megvalósítani, Péter bácsival. J Fontos, hogy a hittanóra nem csak elmélet, hanem gyakorlat egyben. Mi a zarándoklat? Mit rakhatsz bele és mit kapsz belőle? Bevezető és szalagkötés után, zarándokáldás a templomnál, vonulás. A feszületről az emlékszalagot átkötötték a fiatalok a Piétára. Így imádkoztunk: Répcelak jövőéért, a Fiatalok jövőéért, a Polgárőrség szolgálatáért, a mielőbbi Ukrajnai békéért és a háború áldozatiért és végül a betegek gyógyulásáért, köztük Ferenc pápánkért. Aztán szeretetlakoma következett. Köszönet Bori néni süteményeiért és Jánosnak meg feleségének az űdítőkért. Aztán a titkos közön át útba ejtettük a Stauffer Vilmos-kastélyt is hazafele. Így adtunk hátá a templomnál a hittanórás mini zarándoklatunkért. köszönet Répcelak város Polgárőreinek a szolgálatáért.