SZIkGyeN 2020
1. Nap a Szent István király Gyereknapokból...
„Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat, csak kicsiket tehetünk, nagy szeretettel.” - Kalkuttai Szent Terét anya idevágó gondolata. Túl a Civid-19 alagúton, végre a fényben - a Szent István király Gyereknapok! Összejöttek a kalandra: Répcelak, Nick, Vámoscsalád és Uraiújfalu hittanos gyermekei.
Fél kilenckor kezdtünk gyülekezni a templomban. Mivel az online-tanév miatt a hitoktatás gyakorlata sem igen tudott érvényesülni, a szentgyónás gyakorlatában, ezért a szentmise kezdetén a volt elsőáldozó szívét frissítettük meg a szentségben. Aztán Szent Péter és Pál apostolok közbejárását kértük a nyító szentmisében, akik barátok lettek még ha nem is mindenben értettek egyet. A lelki táplálék vételezése után a reggeli pótlása következett és jött az un „Őrangyal kihúzása”. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tábor ideje alatt valaki valakinek észrevétlenül az őrangyala odafigyeléssel. Ezután következett a 4 csapat felállítása. A 
tábor igazi élménye, hogy ma láttunk Nagyokat, felkarolni piciket és Piciket, akik ráéreztek a szeretet lényegére. Mert következett a „SZÓLEGÓ” feladat kiosztása. Igazi csapatmunka, hogy kihúzott véletlenszerű szavakból egy kis történetet megfogalmazni és mindenki előtt előadni.
Nagyszerűen sikerült megoldani. De még közben ebédeltünk is az iskolában. Sőt még a finom főzelék elfogyasztása sem okozott gondot. Aminek jótékon y hatásáról még a Biblia is megemlékezik: „Ekkor Dániel a felügyelőt kérte meg, akit az udvari emberek főnöke Dániel, Hananja, Misael és Azarja fölé rendelt: „Csak tíz napig tégy próbát szolgáiddal! Adass nekünk főzeléket ételül és vizet italul! Akkor vedd szemügyre a mi arcunkat meg a királyi ételekből táplálkozó ifjak arcát. Aztán tégy úgy szolgáiddal, ahogyan jónak látod!” Hallgatott is a tanácsukra és tíz napig próbára tette őket.
Tíz nap múlva külsejükben csinosabbnak és jobban tápláltaknak látszottak, mint a többi ifjak, akik királyi ételeket ettek.” (Dán 1,11-15) A jutalom mindenkinek egy vitaminos nyalóka volt. Délután 2 helyen zajlottak az események: egyrészt kézműves foglalkozások voltak. Többek között őrangyalokat is készítettek nagy lelkesedéssel. Másrészt az iskola udvara adott helyett a focinak és a métának. (
A méta egy hagyományos magyar labdajáték, amelyet két, tíz-tizenöt főből álló, ütőkkel felszerelkezett – többnyire gyerekekből, diákokból álló – csapat játszik. - lényegében: elütni a labdát, visszadobni a labdát és közben körbefutni a pályát, állomásról állomásra.) Van aki berozsdásodott, mint a pap bácsi és van, aki először játszott, de a játékélmény közben ugyanaz maradt.
Hát a Gondviselés az esőt megengedte ugyan és ezért vissza kellett húzódni a templomba. A borús idő a kedvet és a lelkesedést is kezdte csökkenteni. Péter bácsiék nekiálltak zenélni és énekelni oldva a borús hangulatot, mellette pedig a tábor zászlója is elkészült színezve. Így érkeztünk az első nap végére. Nyílván nem számítottunk az esőre, ezért valaki vizíbiciklin ment haza, mégsem tudta elvenni a mai nap megélt éléményt és örömet tölünk. Valahogy ilyen módon igyekszünk folytatni a hetet, egyszerűen és derűvel, megtartva a bíztonságot és a menetközbeni problémákat rugalmasan megoldani. Végül köszönet kedves Azoknak, Akik idén a Plébánia napközis hittantáborát is választották egy tartalmas nyári szüneti időtöltéshez. Továbbá köszönöm Mindenkinek, a Munkatársaim mellett, aki bármilyen módon segített e rendezvényünk megvalósításában.
