Umbria Gyöngye ragyogj a vigasztalást Várókra!
A Vámoscsaládi templom szentségimádási napját és a Szent Rita tiszteletét, immár 4 éve kötjük össze plébániai programunkkal, az Özvegyek napjával. Köszönjük, akik megtiszteltek Bennünket jelenlétükkel! 
Az özvegyi állapot: elveszíteni a szeretett Valakit az életben, az nem tesz minket vesztessé a keresztény életünkben.
A Boldogságos Szűzanyának és a Szent Özvegyeknek: Szent Mónika, Szent Rita, Árpád-házi Szent Erzsébet és sokan mások ezt az életformát is megszentelték és értékké tudták tenni az Anyaszentegyházban, hogy az erejükkel és idejükkel nem szűntek meg tenni-venni. Részlet Szent Rita életéből: „Fogadalom tételének éjjelén álmában egy égig érő létrát látott, amelynek tetején Krisztus állt, majd intett, hogy Rita fokról-fokra jöjjön egyre feljebb. Ezt követően Rita 40 éven át élt a zárdában, folytatva önfeláldozó életét. Szüntelenül mások helyett vezekelt, ápolta a betegeket, és minden rászorulónak küldött melegséget és fényt. Miután hosszú ideje kérte az Urat, hogy Krisztus szenvedéseiben részesülhessen, egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor az Úr Rita könyörgésére eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, de úgy, hogy fájdalmai megmaradtak. E sebek 15 éven át véreztek, és Ritát mennyei magasságokba emelték. Közbenjárására megszállottak és betegek gyógyultak meg.” Mit tehetnék hozzá plébánosként? Talán azt, hogy a virág, az mindig felül van az élet tövisei után, és még ha meg kell is mászni őket, mint egy létrát, de a mennyei illatokba beleszippantani az minden áldozatot megér a földön. Idén az ebéd elmeredt, mert túl sok minden történt májusban, de jövőre az 5. évfordulót méltóbb módon fogjuk megünnepelni! J (Geosits Tímea)
