A Pusztacsatári betekintés...
A Répcelaki Plébánia egy teljes busszal indult ma Zalába, egyházmegyei zarándoklatra május elsején. Plébániánk minden településünk képviseltette magát. Nem csak ídősek, házasok meg anyukák, hanem gyermekek is jöttek kalandozni. Ozmánbük és Vaspör között egy erdei tisztáson fekszik ez az ősi Máriás búcsújáró hely.
Szóval ma nem volt puszta és a hétköznapi csatározások helyett a béke ragyogta be a szíveket. Amitől szabadulni vágytunk az otthagytuk, amit kértünk az elhoztuk. :-) Az imádság pedig megerősített bennünket a Katolikus Egyház közösségében! :-) De ahogy régen is itt megénekelték mindezt Pusztacsatár himnuszában...
"Csendes völgynek lágy ölében üde forrás csergedez,
Egykor régen remetéknek szomját oltó friss vize.
A remeték meghaltak már, égi honban várnak ránk,
De itt hagyták örökségül számunkra Pusztacsatárt.
Királyi nő él csendesen e szent völgynek rejtekén,
Hangtalan imát rebegve lelke Istennel beszél.
Árván áll a pusztaságban feje körül fénysugár,
Vágyón néz a láthatárban, lelkeket szomjaz talán.
A forrásvíz édes arca tisztaságát tükrözi,
A mohos fő áhitattal földig hajol Őneki.
Lenge szellő csobogtatja kék palástja szárnyait,
De ő csak néz a távolba, könny ragyog szempilláin.
Pusztacsatár Királynője, szeplőtelen Szűzanyánk,
Ne hulljon értünk a könnyed, vágyunk elhozott Hozzád!
Jó Királynő Veled élünk, Pusztacsatárt sem hagyjuk
Veled együtt vágytól égünk, ne hagyjad el kis falunk!
Kérünk Téged irgalomnak, mérhetetlen tengere,
Aranyszíved nagy hatalma szánja meg e sereget!
Áldj meg minket, Édesanyánk, itt az ősi kegyhelyen,
Családunkat, falunk, hazánk, szenteljél meg bennünket!
Szenteljed meg a világot, könnyes arcú Szűzanyánk,
Tartsad rája kék palástod, mennyországunk lesz Csatár!”
Istennek legyen hála, minden lelki élményért! :-)
