„Kertelés” és finomkodás...
Beszámoló a történtekről.
Hát lógott az eső szombaton, de remélve a legjobbakat és bízva imáik meghallgattatásában vártuk a szombat délutánt. Aztán jöttek az emberek és gyűltek a tombolák. Idén a KKK plébániai rendezvényünk, hosszabb nevén „Keresztény Kertbarátok Kincsei”, de mindenki számára nyitott lehetőség, ami most Nicken a „teremtésvédelmi táborozóhelyen” valósult meg. Mivel idén a Nicki Szent Anna templomért Alapítványt kértem meg a szervezésre, akik pályázat részeként hatékonyan oldották meg kihívást. 
A Plébánia minden részéből jöttek a csapatok a vendégek mellett, még Répceszemeréből is megtiszteltek minket. A helyi termények, kifőttek és befőttek kóstolása mellett az őszhöz kapcsolódóan volt főzőverseny meghírdetve. Összesen 11 csapat mérte össze a konyhatudományát a saját egyéniségüket is beleadva. Mondjuk a megnyitót őszi dalcsokorral – Tolnai Judit, bevezető gondolatokkal - Szabó Ervin és imádsággal kezdtük a jelenlévőkért és az együtt létért. Isten igéje azt mondja: „Ezek tiltják ... bizonyos ételek élvezetét, amelyeket az Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. 
Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert megszentelődik az Isten igéje és a könyörgés által.” (1 Tim 4,3) Hálaadással tekintettünk a megtermelt dolgokra és a belőlük kihozott még finomabb ételekre, éhes senki nem maradt. Az elkészített ételek zsűrizése mellett is előadások is voltak, termékkóstolóval egybekötve. Konyher Tivadar az ősi tartósítási módokat ismertette napjainkban, Rózsa András pedig a kecskesajt készítés rejtelmeibe vezetett be minket. 
A gyerekeknek foglalkozás volt, bár ők hamar feltalálták magukat. A sok finom fogyasztása után indult a tombola, amit az itt felállítandó szabadtéri plébániai keresztút javára történt meg. A fődíj a Plébániától egy kenyérsütő gép lett, de köszönet minden felajánlott tomboláért, mert rengeteg lett. Összegezve nagyon jó hangulat uralkodott mindvégig. Csodálatos volt ennyi mosolygós embert együtt látni. 
Beszélgetni mindenről közvetlenül. Befejező gondolataimat, azzal zártam, hogy az is „befőzés” valahol, ha az ember a szívébe tudja zárni és megőrízni ezeket az élményeket, a nehéz időkben, amik várnak ránk. Áldás kértünk és kaptunk. Az eső a pakolás végéig megvárt bennünket. Nincs mindenről fényképünk, de a képek Dobos Attila, Szabó Ervin és Kissné Móni alkotásai lettek. Hála és köszönet Istenünknek, a Szervezőknek és a résztvevőknek. Jövőre Vámoscsaládot célozzuk meg, erősítve a közösségeink kapcsolatát, amire most nagy szükség
