Uraiújfalu (Jézus Szíve)
Templomunk titulusa/védőszentje: Jézus szentséges Szíve
Címe: 9651, Petőfi S. utca 2.
A templom búcsúnapja: Úrnapja utáni péntek – vagyis, az az utáni vasárnap.
A templom szentségimádási napja: április 26.-a
A templom oltárképe helyett a méretes Jézus Szíve szobor hírdeti a belépőnek, hogy: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.„ (Mt 11, 28) Mivel erről a templomunkról tudunk a legkevesebbet jelenleg, így álljon most itt kettő részlet: „Forray János egykori vámoscsaládi plébános (1872-1901) 1896. évi deczember 10-én híveihez intézett egyházi beszédéből, melyet az Urai-ujfalui Szent-Szív templom felszentelése alkalmával mondott.”
„Nagy a mi örömünk ebben az órában, ki tudná megmondani mekkora? Hiszen minden, még a legcsekélyebb öröm is oly szép dolog az emberi-életben, hát mikor egyszerre örül sok ember! Öreg és gyerek, úr és szolga és szegény! 
Mikor minden agyban ugyanaz a gondolat, minden szívben ugyanaz az érzés kél:” Hála neked Istenem! „Hogy ezt a napot megérhettem, mert ez után epedett itt régen, nagyon régen minden szív; közületek sokan, kik kenyeretek javát már megettétek, húsz, harminc, talán negyven, sőt több esztendő óta epedve gondoltatok arra,” Vajha a jó Isten erre a mi szegény templomunkra rátekintene!” Én veletek már 24 év óta sóhajtoztam így, mert kezdettől fogva, nagyon fájt az én lelkemnek az Úr házának szerfölött való nagy szegénysége; és hány istenes lélek költözött el azóta közülünk ezen vigasz nélkül! De nekünk megadta az Isten, és azért oly nagy a mi örömünk; mert íme készen áll már az Úr háza díszben és kedvességben, átléphetünk ezt a szent küszöböt, melyet meglátni nem adatott meg oly sok jámbor kedveseinknek!Vajon megérdemeltük-e mi? Nem tudom, de eszembe jut, hogy mikor Mózes a Horeb hegyén az égő csipkebokorhoz közeledett, az Isten azt mondta neki:” Állj meg, oda le saruidat, mert a hely, melyen állasz, szent hely” II. Moz. 3,5. Vessétek le hát ti is saruitokat Atyámfiai és legyetek üdvözölve általam e szent helyen.
Édes híveim! Úgy szokás, hogy mikor templomot szentelnek, vendégpapot hívnak prédikálni; én azonban magam akartam nektek e szent helyről először hirdetni az Isten igéjét, veletek búsultam régi szegény templomon,veletek sóhajtoztam az új után,veletek tűnődtem, és veletek harcoltam,és én talán a legtöbbet harcoltam, hogy létrehozzuk ezt a szent hajlékot; és mert talán nem tévedek,ha azt hiszem, hogy azon 24 év óta, melyet a mi szíveink oly melegen összeforrtak, mint ez a mai nap, nem akartam éppen ezen a napon lemondani a lelkipásztor legédesebb öröméről: én magam akartalak benneteket átvezetni e szent küszöbön, én magam akartalak benneteket ide kalauzolni az új testa –mentom csipkebokorjához: Jézus szentséges szívéhez, mert ime ez is úgy mint Horeb hegyén lángokban ég, ez is úgy mint az, el soha sem ég!
Mert immáron ez lesz ezentúl a ti védszentetek.
Ne várjátok azt, hogy erről a szent szívről ma hosszan beszéljek hozzátok, nem! ma csak ide vezetni akartalak benneteket, csak rámutatni az égő csipkebokorra, az Urral mondom hát: Álljatok meg! oldjátok le saruitokat és hallgassátok meg az én intő szavaimat, hogy ez a hely, melyen állto, ne csak szent hely, hanem lelketeknek üdvösséges helye is legyen.
A millenium évének december hava 10-én szenteltetett fel az újonnan épült Szent Szív-templomot Urai-Ujfaluban, a vámos-családi plébánia fiókközségében.
Nem örvendetes dolog, hogy napjainkban hatványozott örömmel kell feljegyezni minden mozzanatot, mely a hitélet megnyilatkozása, annyira hozzászoktunk a közönyhöz, a ridegséghez. És ez az ünnep igazán kiemelt bennünk a köznapiságból, elfeledtük, hogy a vallástipró századvég mérges légkörében mozgunk, mintha a rég elmúlt istenes idők ájtatos szelleme támadt volna fel halottaiból. Semmi nyoma a szokásos vásárszerűségből, semmi zaj vagy lárma, aki a vidékről jött, ájtatoskodni jött a helybelieknél semmi készülődés a vendégek fogadására, a konyha csendesebb mint bármikor, mindenki a templomba siet, igazi vallásos ünnep, szent nap, amint régente ünnepeltek hazánkban.
9 órakor megcsendültek az új templom harangjai; a plébános felszólította az egybesereglett híveket a templom kiürítésére, mert a szent ténykedés megkezdődik. Ez megtörténvén, nagyságos Köberl János sárvári prépost, esperes úr a papságtól kisérve megjelent a főajtó előtt, és megkezdődött az előirt ima, mely után körüljárván a templomot, azt kívülről izsóppemetről szentelt vízzel meghintette, és nyomban utána a Mindenszentek litániájának előimádkozása mellett belépett a templomba, követve a papságtól és hívek sokaságától, az oltárhoz érve, a prépost úr a papsággal és hívekkel térdre borulva folytatta a litániát, mely után az előirt zsoltárok és imák végeztével a templom belsejének szentelt vízzel való meghintése, ez utána az oltár és az a fölé helyezett Jézus szentséges Szíve szobrának megszentelése következett, végül megszentelte a prépost-esperes úr az Okolicsányi Dénesné ő nagyságától ajándékozott gyönyörű mise-mondó ruhát, azután azt magára öltvén, megkezdődött az első szent mise, melynél a következő paptársak vették körül a Nagyságát: Tulok József csákányi esperes-plébános,(Vámos-család szülötte) Németh Rafael győri bencés tanár,( U.-Újfalu szülöttje) Somogyi Lajos répcze-szent-györgyi plébános, Beszinger Sándor ölbői plébános,( korábban v-családi káplán) Puli György felső- patyi, Szattelmayer János niczki plébános, Sövegjártó Móricz szeptneki plébános,(korábban szintén v-családi káplán) és Vinhoffer Dezső ez idő szerint vámos-családi káplán.
...
Rámutattam hát az új testamentomnak szeretetben örökkön égő csipkebokorjára, ide kalauzoltalak benneteket Jézus szentséges szívéhez, a ti jövendő védszentetekhez,
hogy lelketek alázatosságában leborulva, szent színe előtt áldást esdjétek le magatokra és unokáitokra; és most még csak az van hátra, hogy mikor ma örömünk áradatában először emeljük fel fohászainkat Istenhez ebben a szent házban, mikor istennek hálát rebegünk azért, hogy lelkünk teljes megnyugvásával tekinthetünk a jövőbe, mert nem csak magunknak,hanem gyermekeink és unokáinknak, sőt talán a késő utódoknak is emeltünk oltárt és templomot; hálával emlékezzünk meg mindazokról, kik akár nagyobb áldozatukkal, akár fillérekkel, akár csak kezük munkájával e műnek létesítését lehetségessé tették, imádkozzunk hát minden jótevőnkért, azokért a nemes szívű férfiakért, azokért az istenes jó lelkekért, kik akár anyagi áldozatukkal, akár szellemi támogatásukkal az én küzdő lelkembe hitet, bizalmat és bátorságot öntöttek.
Én pedig-mert jól tudom,hogy rám is gondoltok- midőn mindnyájatoknak, még a legkisebbnek is, Isten szent nevében köszönetet mondok minden garasotokért,minden kapavágásotokért, sok jó szívességetekért és részvétteljes aggódásotokért, egyet kérek tőletek, és egyet kívánok nektek: azt kérem, hogy ti jámbor imáitokban az én szegény bűnös lelkemről ne feledkezzetek meg,- és azt kívánom , hogy ti mindannyian mindenható Jézus szentséges szívének igaz hívei legyetek, hogy ennek a szent szívnek áldása kísérjen benneteket az életben, legyen erősségetek a halál harcában, és legyen jutalmatok az örök életben. Ámen.”
A templom külső felújítása kb. 1997-ben történt meg.
Felajánlás Jézus legszentebb Szívéhez
Uram Jézus, az emberi nem Megváltója, tekints reánk, akik oltárod előtt alázatosan leborulunk. Tieid vagyunk, tieid akarunk lenni. Hogy azonban szorosabban egyesülhessünk veled, mindegyikünk felajánlja magát szentséges Szívednek. Sokan még nem ismertek meg, mások parancsaid megvetették és eltaszítottak maguktól. Könyörülj mindezeken, jóságos Jézus, és öleld valamennyit legszentebb Szívedre. Légy királya, Urunk, nemcsak a hívőknek, akik sohasem pártoltak el tőled, hanem a tékozló fiúknak is, akik elhagytak. Add, hogy mihamarabb visszatérjenek az atyai házba és éhen-szomjan el ne pusztuljanak. Légy királya azoknak is, akiket tévedés ejtett meg, vagy szakadás választott el. Hívd vissza őket az igazság szolgálatára és a hit egységébe, hogy rövidesen egy akol legyen és egy pásztor. Adj, Urunk, Egyházadnak biztos és teljes szabadságot, minden népnek békét és rendet. Tedd, hogy az egész földkerekség egy szózattól visszhangozzék: Köszöntsük az isteni Szívet, amely által üdvösségünk támadt; dicsértessék és áldassék mindörökké. Ámen.
(XIII. Leó pápa)
