A település hivatalos honlapja
Honlap a településről
Dr. Keszei Pál - Vámoscsalád és környéke (könyvillusztrációk)
Plébániai irattár

Vámoscsalád története

Vámoscsalád honfoglalás utáni, korai település. A település nevével elsőként egy 1221. évi adományozási oklevélben találkozunk. Egy 1390-es forrás Családot már vásáros- és vámhelynek tünteti fel, 1428-ból pedig egy bizonyságlevél azt adja hírül, hogy itt abban az időben Kanizsai Istvánnak és Jánosnak 47 és fél jobbágyportája volt, amely adatból mintegy 600-700 lakosra lehet következtetni. A földesúrnak az áru megállításra és a vámszedésre a jogot a Répcén átvezető hidak létesítése, továbbá a Vámoscsalád és Répcelak közötti fontos kereskedelmi útszakasz karbantartása adta.

Feltehető, hogy a község jelenlegi helyén csak az 1500-as évek első felében települt, amikor a török seregek a temető körüli régi falut elpusztították. Az új település a "domb" védelmében jobban is szélárnyékba került.


Az 1603. évi Urbárium még Családnak, az 1639. évi már Vámos-Családnak írja a falu nevét.

Az 1500-as években Vámoscsalád egész birtokállománya mintegy 150 faluval együtt már a Nádasdy főúri család tulajdonába tartozott, amelynek kiemelkedő legnagyobb fia Tamás, Sárvár főura, országbíró és nádor volt. Az ő leányával, Krisztinával kötött házasságot Bezerédj Mihály és hozományul megkapta a vámoscsaládi birtok fele részét. 1760. július 14-én kelt szerződés szerint a másik felét is a Bezerédek vették meg, s ez idő után e család Vámoscsalád teljhatalmi földesura.

A reformáció idején a cuius regio eius religio elvénél fogva Vámoscsalád népessége is az új hitet vette föl. Az 1599. évi adójegyzék szerint Családnak már evangélikus lelkésze van, de nevét nem tudjuk.

1643-ban Nádasdy Ferenc földesúr ismét visszatért ősei hitére, a falu lakossága is katolikus lett.

Az 1758-ban megtartott Canonica visitatió jegyzőkönyve Vámoscsalád plébániatemplomát említve ezt írja: "a hajdan Szent Márton tiszteletére szentelt templom a falun kívül nyugatra a temető közepén, egy magasabb helyen épült, azonban most már nagyon düledező állapotban van."

A templom története

1791-ben indult meg az új templom építése. Az akkori plébános Nitrai Pál, valamint Kálóczy Sándor és Bognár Péter káplánok nevét érdemes megemlíteni, akik az építkezés szervezésében oroszlánrészt vállaltak.

A templomot Johann Donner soproni építész tervezte.

A kivitelezés műszaki ellenőre pedig Käfer Mihály soproni építőmester volt. A templom építése 1793-ban már annyira előrehaladt, hogy istentisztelet tartására is alkalmas volt. A torony felhúzására csak 1795-ben került sor, de 1796 nyarán már a harangok is megszólaltak benne.


A templomot maga Szily János megyéspüspök szentelte fel 1798-ban és adta át Vámoscsalád és az öt filia híveinek. A templom a XVIII. Szászad építészeti stílusát követve mind belső, mind külső kiképzésében lehiggadt barokk, de már magán viseli a neoklasszicista stílusjegyeket is.

1838-ban külsőleg és belsőleg is renoválták.

1929-ben Dr. Király János esperessége idején Lorenz Antal szombathelyi templomfestő keze nyomán kapott díszes belső falfestést. 1958-ban Dr. Lelkes József plébános alatt külső renoválás történt.

Szabó János plébános, aki 1972 karácsonyán került a plébánia élére, 1976-ban megkezdte a templom teljes felújítását. Szűkős anyagi és nagy társadalmi munka eredményeként 1978-ban elkészült a teljes külső felújítás, melynek során a torony visszakapta eredeti magasságát.

A templom belső tere 1985. szeptember-1986. januárig teljesen megújult. A végleges liturgikus tér kialakítása miatt a régi rozzant főoltárt és oltárképet megszüntették. Az oltárkép helyett a szentély apszisz falára 54 m2 nagyságu Szent Márton püspök védőszent életét ábrázoló freskó került. Tervezte és festette: Przudzik József festő-restaurátor budapesti művész.

A liturgikus tér famunkáit Hári István alsóújlaki asztalos-mester készítette. Templom ablakai kettős üvegfedést kaptak.

1986. november 16.-án Dr. Póka György püspök áldotta meg a belsőjében teljesen megújított templomot.